Újszövetségi történet



A napkeleti bölcsek látogatása

Amikor Jézus a júdeai Betlehemben megszületett, Heródes király napjaiban bölcsek érkeztek váratlanul napkeletről Jeruzsálembe és érdeklődtek:
„Hol van a zsidók újszülött királya? Láttuk csillagát napkeleten és eljöttünk, hogy hódoljunk előtte.”
Ennek hallatára Heródes király megriadt, és vele egész Jeruzsálem. Összehívta mind a papi vezetőket és a nép írásmagyarázóit, s tudakozódott tőlük, hol kell a Messiásnak születnie.
Válaszuk ez volt:
„Júda Betlehemében! Júda földje! Éppen nem vagy a legkisebb Júda fejedelmi városai között, mert belőled származik majd a fejedelem, aki népemet, Izraelt kormányozza.”
Erre Heródes magához hívatta a bölcseket és pontosan megtudakolta tőlük a csillag megjelenésének idejét, majd Betlehembe küldte őket e szavakkal:

„Menjetek, kérdezősködjetek tüzetesen a gyermek felől. Ha megtaláltátok, jelentsétek nekem, hogy én is elmenjek és hódoljak előtte.”

Azok, miután meghallgatták a királyt, elindultak. És lám, a csillag, amelyet napkeleten láttak, előttük haladt, amíg végre meg nem állt a hely fölött, ahol a gyermek volt.
A csillag láttára nagyon megörültek. Beléptek a házba és ott találták a gyermeket anyjával, Máriával.
Ekkor leborultak és hódoltak előtte. Majd kitárták kincseiket, átadták ajándékaikat: aranyat, tömjént, mirhát.
Álmunkban figyelmeztetést kaptak, ne menjenek vissza Heródeshez.
Ezért más úton tértek haza országukba.


János megkereszteli Jézust


Tibériusz császár uralkodásának tizenötödik évében, amikor Júdeában Poncius Pilátus volt a helytartó, Galileát Heródes, Iturea és Trahonítisz tartományát testvére, Fülöp, Abilina tartományát pedig Lizániász kormányozta, amikor Annás és Kaifás voltak a főpapok, szólott at Úr Jánoshoz, Zakariás fiához a pusztában.

Erre ő bejárta a Jordán egész vidékét és hirdette a bűnbánat keresztségét a bűnök bocsánatára, amint Izaiás próféta könyvében olvassuk.

Ezt hirdette. Tartsatok bűnbánatot, mert közel van a mennyek országa! Megerősítette, hogy reá vonatkozik Izaiás próféta könyvének jövendölése. Íme, elküldöm előtted követemet, hogy előkészítse utadat.

"Ez a szava a pusztában kiáltónak. Készítsétek elő az Úr útját! Egyengessétek ösvényeit! Töltsetek fel minden völgyet, hordjatok le minden hegyet és halmot. Ami görbe, legyen egyenessé, ami göröngyös, legyen sima úttá. És minden ember meglátja az Üdvözítőt, akit elküld az Isten." (Iz. 40, 3-5)

János teveszőrből készült ruhát viselt, csípője körül, pedig bőrövet, eledele sáska és vadméz volt. Kivonult hozzá egész Júdea és Jeruzsálem minden lakója. Megvallották előtte bűneiket és megkeresztelkedtek nála a Jordán folyóban.

Amikor János látta, hogy számos farizeus és szadduceus jön hozzá és készek megkeresztelkedni, így szólt. Viperák fajzata! Ki tanított arra titeket, hogy fussatok a fenyegető megtorlás elől? Teremjétek hát a bűnbánat méltó gyümölcsét. És ne mondogassátok magatokban, Ábrahám a mi atyánk! Mert mondom nektek, tud az Isten ezekből a kövekből is fiakat támasztani Ábrahámnak. A fejsze már a fák gyökeréhez ért. Kivágnak és tűzre vetnek minden fát, amely jó gyümölcsöt nem terem.
A sokaság azt kérdezte. Mit tegyünk tehát?
Mire ő így felelt. Akinek két ruhája van, az egyiket adja annak, akinek egy sincs. S akinek van mit ennie, ugyanígy tegyen.

A vámosok is eljöttek hozzá, hogy megkeresztelje őket és megkérdezzék. Mester, mit tegyünk?
Ezt felelte nekik. Ne követeljetek többet, mit amennyi jogos.
Katonák is fordultak hozzá. Hát, mi mit tegyünk?
Nekik is válaszolt. Ne zsaroljatok, ne bántsatok senkit, hanem elégedjetek meg zsoldotokkal.
A nép feszülten várakozott. Mindnyájan arra gondoltak magukban, hátha talán János a Messiás.
János ezért így szólt hozzájuk. Én ugyan keresztellek titeket vízzel a bűnbánat jeléül. Aki azonban utánam jön, hatalmasabb nálam. Arra sem vagyok méltó, hogy lehajoljak és saruszíját megoldjam. Ő majd Szentlélekben és tűzben fog benneteket megkeresztelni. Szórólapátja már a kezében. Rendet teremt szérűjében, a búzát csűrébe gyűjti, a pelyvát meg olthatatlan tűzzel elégeti.

Ilyen és más hasonló oktatással hirdette János a népnek az üdvösséget. Azokban a napokban, amikor mind az egész nép javában keresztelkedett, eljött Jézus is Galileából. Jánoshoz ment a Jordán mellé, hogy megkeresztelkedjék.

János igyekezett visszatartani őt. Nekem van szükségem a te keresztségedre, mondta, és te jössz énhozzám?
Jézus így felelt: Hagyd el ezt most! Úgy illik, hogy teljesítsük mindazt, ami méltányos. Erre János felhagyott az ellenkezéssel.

Megkeresztelkedése után Jézus azonnal feljött a vízből. Miközben imádkozott, megnyílt szeme láttára az ég és látta, hogy Isten Lelke a Szentlélek galamb képében lebocsátkozik és rászáll.
Akkor a mennyből ez a szó hangzott. Ez az én szeretett fiam, akiben kedvem telik.


Jézus megkísértése a pusztában


Jézus Szentlélekkel eltelve visszatért a Jordántól.
Ekkor a Lélek a pusztába vitte, hogy megkísértse az ördög. Negyven nap és negyven éjjel maradt ott a pusztában. Vadállatok közt élt. Azokban a napokban semmit sem evett, böjtölt.

Azután megéhezett. A kísértő ekkor lépett oda hozzá és így szólt. Ha Isten fia vagy, mond, hogy ezek a kövek kenyérré váljanak. Erre azt felelte.
Írva van. Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten ajkáról való.

Az ördög azután felvitte a szent városba, és a templomépület párkányára állította. Azt mondta neki. Ha Isten fia vagy, vesd le magad.

Írva van. Angyalainak parancsolta Isten, hogy őrizzenek minden utadon. Kezükben hordoznak, hogy lábad kőbe ne üssed.

Jézus így válaszolt. Írva van az is. Ne kísértsd Uradat, Istenedet!

Végül egy igen magas hegyre vitte őt az ördög és megmutatta neki a világ valamennyi országát és azok gazdagságát. Így szólt hozzá. Ezt mind neked adom, ha leborulsz és imádsz engem, mert én kaptam meg, és annak adom, akinek akarom.

Erre Jézus azt mondta. Takarodj, sátán! Írva van. Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!

Amikor ezek a kísértések mind véget értek, egy időre elhagyta őt az ördög. Angyalok jöttek és szolgáltak neki.


Keresztelő János születése

Erzsébet szülésének ideje elérkezett. Fiúgyermeket szült. Amikor szomszédai és rokonai meghallották, hogy milyen irgalmas volt hozzá az Úr, együtt örült vele mindenki. A nyolcadik napon eljöttek, hogy körülmetéljék a gyermeket. Atyja nevéről akarták elnevezni Zakariásnak.

„Nem!” – szólt anyja tiltakozóan. „János legyen a neve!” – mondta. Erre azt válaszolták neki: „Nincs a rokonságodban senki, akit így hívnának.”

Ekkor az apának intettek, hogy minek akarja fiát elnevezni. Az egy kis táblát kért és ezeket a szavakat írta rá:

„János a neve.”

Mindnyájan elcsodálkoztak. Neki pedig megnyílt az ajka és megoldódott a nyelve: szólni kezdett és magasztalta az Istent. Félelem szállta meg az összes szomszédokat, és Júdea egész hegyvidékén elterjedt ezeknek a dogoknak a híre. Akik csak hallották, szívükbe vésték és mondták: „Mi lesz vajon ebből a gyermekből?”

Nyilvánvalóan az Úr keze volt vele. Apja, Zakariás, eltelt a Szentlélekkel és így jövendölt:

„Áldott legyen az Úr, Izrael Istene,
Mert meglátogatta és megváltotta népét.
Erős szabadítót támasztott nekünk
Szolgájának, Dávidnak házában.

Amint meghirdette szentjei által,
Prófétái ajkával ősidőktől fogva:
Megszabadított minket ellenségeinktől,
S akik gyűlölne, azok kezétől.

Irgalmas volt atyáinkhoz
És megemlékezett szent szövetségéről:
Az esküről, mit Ábrahám atyánknak
Esküdött,
Teljesíti most.

Ellenségeink kezéből kiszabadulunk,
Félelem nélkül szolgálunk majd neki,
Szentségben és igazságban színe előtt
Életünk minden napján.

Te pedig, gyermek, a Magasságbeli
prófétája leszel,
Az Úr előtt haladsz, hogy előkészítsd
útját.
Népét az üdvösség ismeretére tanítsad,
Mely a bűnösök bocsánatában van.

Istenünk mélységes irgalmából,
Meglátogatott minket a magasságból
Fölkelő,
Hogy világítson a sötétségben és a halál
Árnyékán sínylődőknek
És lépteinket a békesség útjára vezesse.”

A gyermek növekedett és lélekben erősödött. A pusztában élt addig a napig, amíg nyilvánosan föl nem lépett Izraelben.


ÚJSZÖVETSÉG

Jézus gyermekévei

Zakariás és Erzsébet

Nagy Heródes uralkodása idején élt egy Zakariás nevű pap. Feleségét Erzsébetnek hívták. Mindketten Áronnal, az egykori első főpapnak a családjából származtak. Igaz és szent életet éltek Isten előtt, az Úr parancsai és rendelkezései szerint. Gyermekük azonban nem született, mert Erzsébet meddő volt és már mindketten életük alkonya felé jártak.

Egy alkalommal Zakariás pap az osztályabeli sorrendben napi szolgálatát teljesítette az Isten előtt. A papság körében hagyományos szokás szerint őt jelölték ki sorshúzással az illatáldozat bemutatására. Bement az Úr templomának a szentélyébe. Az imádkozó néptömeg kinn várta, hogy visszatérjen, és áldást adjon.

Rendkívüli esemény történt. Megjelent neki az Úr angyala az illatáldozat oltárának a jobb oldalán. Láttára Zakariáson zavarodottság vett erőt és félelem szállta meg őt.

Az angyal így szólt hozzá:

„Ne félj, Zakariás! Könyörgésed meghallgatásra talált. Feleséged, Erzsébet fiat szül: Jánosnak fogod hívni. Örömödre lesz, és ujjongani fogsz rajta és sokan örvendnek majd a születésén. Mert nagy lesz az Úr előtt, bort és szeszes italt nem iszik, és már anyja méhében betelik Szentlélekkel. Izrael fiai közül sokat térít meg Istenünkhöz, az Úrhoz. Illés szellemében és erejével fog színe előtt járni, hogy az atyák szívét a fiakba oltsa, az elégedetleneket az igazak lelkületére vezesse és az Úr iránt, készségessé tegye a népet.”

Zakariás erre megkérdezte az angyalt:

„Miből tudhatom meg mindezt? Hiszen már öreg vagyok és feleségem is éltesebb korú.”

Az angyal így válaszolt:

„Én Gábor vagyok, az Isten színe előtt állok, aki azért küldött, hogy beszéljek veled és meghozzam neked ezt az örömhírt. Lásd, most megnémulsz, és nem tudsz beszélni egészen addig a napig, amíg ez be nem következik, mert nem hittél szavaimnak, amelyek majd, ha eljön az ideje, beteljesednek.”

A nép várta Zakariást és csodálkozott, hogy annyit késlekedik a templomban. Amikor eléjük jött, nem tudott megszólalni. Ebből megértették, hogy a templomban látomása volt.

Ez egyszer hiába várakozott a néptömeg. Zakariás nem tudott áldást mondani, csak kezével integetett. Mihelyt szolgálatainak napjai elmúltak, hazament. E napok után felesége, Erzsébet méhében fogant, de öt hónapra teljesen visszavonult.

„Ezt tette nekem az Úr, mondta e napokban, amikor rám tekintett, és ami az emberek előtt szégyenemre volt, attól megszabadított.”

 

Az Úr angyala köszönti Máriát

A hatodik hónapban Isten elküldte Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába egy szűzhöz, aki jegyese volt egy Dávid házából való férfinak, Józsefnek, és Máriának hívták.

Az angyal belépett hozzá és így köszöntötte: „Üdvözlégy, kegyelemmel teljes! Az Úr veled van. Áldottabb vagy te minden asszonynál.”

Mária ennek hallatára zavarba jött és gondolkodni kezdett, miféle köszöntés ez.

Az angyal így beszélt tovább: „Ne félj, Mária. Kegyelmet találtál Istennél. Édesanya leszel: fiad fog születni, akit majd Jézusnak nevezel. Fiad nagy lesz és a Magasságos Fiának fogják hívni. Az Úristen neki adja atyjának, Dávidnak trónját. Uralkodni fog Jákob házában mindörökké, és királyságának nem lesz vége.”

Mária erre megkérdezte az angyalt: „Hogyan történik meg ez, hiszen férfit nem ismerek?”

Az angyal ezt válaszolta: „Leszáll rád a Szentlélek és elborít a Magasságbeliek ereje. Szent gyermeked azért az Isten fia lesz. Lásd, idős rokonod, Erzsébet szintén gyermeket vár és már a hatodik hónapban van, bár meddőnek tartják az emberek. Istennél semmi sem lehetetlen.”

Mária erre így szólt: „Az Úr szolgáló leánya vagyok: történjék velem szavaid szerint!” Az angyal akkor eltávozott.

Már ezekben a napokban útra kelt Mária és a hegyekbe sietett. Júda városába, Zakariás házába tért be és üdvözölte Erzsébetet. Alighogy Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, játékra kelt méhében a gyermek, és magát Erzsébetet eltöltötte a Szentlélek. Hangos szóval felkiáltott:

„Áldottabb vagy te minden asszonynál és áldott a te méhednek gyümölcse! Hogyan lehet, hogy Uram anyja jön hozzám? Amint meghallottam köszöntésedet, örömében megmozdult méhemben a gyermek. Boldog, aki hisz annak beteljesedésében, amit az Úr mondott neki.”

Erre Mária így szólt:

„Lelkem az Urat magasztalja, és szívem ujjong megváltó Istenemben, mert rátekint alázatos szolgálójára. Ezentúl boldognak hirdet engem minden nemzedék, mert nagy dolgot tett velem a Hatalmas. Szent az ő Neve. Irgalma az istenfélőkre száll nemzedékről nemzedékre, nagyszerű dolgokat művel karja erejével: Szétszórja a szívünk szándékában kétkedőket, Uralkodókat taszít le trónjukról, de fölemeli az alázatosakat. Éhezőket tölt be minden jóval, de üres kézzel bocsátja el a gazdagokat. Felkarolja szolgáját, Izraelt, s amint megígérte atyáinknak, nem feledi irgalmasságát Ábrahám és utódai iránt mindörökre.”

Mária mintegy három hónapig maradt Erzsébetnél, azután visszatért otthonába.


Jézus a templomban


Húsvét ünnepére évről évre Jeruzsálembe mentek fel szülei. Amikor Jézus tizenkét esztendős lett, szintén felmentek, az ünnepi szokás szerint.
Az ünnepnapok elteltével hazafelé elindultak. A gyermek Jézus azonban Jeruzsálemben maradt, anélkül, hogy szülei észrevették volna.

Azt gondolták, hogy az útitársasságban van. Már egynapi járásra voltak, amikor keresni kezdték a rokonok és ismerősök között. Mivel nem találták, visszatértek Jeruzsálembe és ott keresték.

Három nap múlva akadtak rá a templomban. Ott ült a tanítók között, hallgatta és kérdezte őket. Akik csak hallgatták, mind csodálkoztak okosságán és feleletein.

Amikor meglátták, megdöbbentek.
Anyja így szólt hozzá.
Gyermekem, miért tetted ezt velünk? Lásd, apád és én szomorúan kerestünk.
Ezt felelte. Miért kerestetek? Nem tudtátok, hogy atyám házában kell lennem?

Ám ők nem értették meg a hozzájuk intézett szavakat. Akkor hazatért velük Názáretbe és engedelmeskedett nekik.

Anyja szívébe véste ezeket a dolgokat. Jézus pedig növekedett bölcsességben, korban és kedvességben Isten és az emberek előtt.


Jézus születése

Abban az időben Augusztus császár rendeletet bocsátott ki, hogy számlálják össze az egész földkerekséget. Ez az első népszámlálás Quirinusznak, Szíia helytartójának idejében történt. Elment mindenki a maga városába, hogy följegyeztesse magát.

József Dávid házából és nemzetségéből származott. Galileából, Názáret városából fölment ezért Dávid városába, a júdeai Betlehembe, hogy följegyeztesse magát Máriával, eljegyzett feleségével együtt, aki gyermeket várt. Amíg ott tartózkodtak, eljött az ideje, hogy Mária világra hozza gyermekét. Megszülte elsőszülött fiát, bepólyázta és jászolba fektette, mert nem kaptak helyet szállásra.

A környéken pásztorok tanyáztak, és nyájukat őrizték az éjszakában. Egyszerre csak ott állt előttük az Úr angyala és az Úr dicsősége ragyogott körülöttük. Nagy félelem fogta el őket.

Az angyal bátorította a pásztorokat: „Ne féljetek! Nagy örömet hirdetek nektek és az egész népnek: Ma született az Üdvözítő Dávid városában, a Messiás, a ti Uratok. Ez a jele: Kisdedet találtok pólyába takarva és jászolba fektetve.”

Hirtelen nagy mennyei sereg vette körül az angyalt. Dicséretet énekeltek Istennek:

„Dicsőség a magasságban Istennek, és békesség a földön a jóakaratú embereknek.”

Mihelyt az angyalok eltávoztak, a pásztorok így biztatták egymást: „Menjünk át Betlehembe! Hadd lássuk a történteket, amiket az Úr hírül adott nekünk.”

Odasiettek és megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő kisdedet. Miután látták, elhíresztelték azt is, amit már előbb megtudtak a gyermekről. Aki csak hallotta, csodálkozott a pásztorok elbeszélésén.

Mária szívébe véste szavaikat és gyakran elgondolkozott rajtuk.

A pásztorok ezután hazatértek. Dicsérték és magasztalták Istent mindazért, amit úgy látta és hallottak, ahogy az angyal előre elmondta nekik.

Nyolc nap telt el Jézus születése után. Ekkor kellett nevet adni a gyermeknek. A Jézus nevet adták neki. Így nevezte őt az angyal, amikor megtestesülését hírül adta.

Jézus bemutatása a templomban

Amikor elteltek a mózesi törvényben megszabott tisztulás napjai, Jeruzsálembe vitték, hogy bemutassák az Úrnak. Így parancsolja ugyanis az Úr törvénye: „Minden elsőszülött fiút az Úrnak kell szentelni” Be akarták mutatni az Úr törvényében rendelt áldozatot is: „Egy pár gerlicét vagy két galambfiókát.”

Élt Jeruzsálemben egy Simeon nevű, igaz és istenfélő ember. Várta Izrael vigaszát és a Szentlélek lakozott benne. Kinyilatkoztatást kapott a Szentlélektől, hogy addig nem hal meg, amíg meg nem látja az Úr Fölkentjét. A Lélek ösztönzésére a templomba ment. Amikor a szülők a gyermek Jézust bevitték, hogy a törvény előírásának eleget tegyenek, karjába vette és áldotta az Istent e szavakkal:

„Bocsásd el most szolgádat, Uram, szavaid szerint békességben, hiszen már látták szemeim az üdvösséget, melyet minden nép számára rendeltél: világosságul a pogányok megvilágítására és dicsőségére népednek, Izraelnek.”

Apja és anyja csodálkoztak azon, amit mondott róla. Simeon megáldotta őket és így szólt anyjához, Máriához: „Ez sokak romlására és sokak feltámadására lesz Izraelben, jel, amelynek ellene mondanak. S a te lelkedet is tőr járja át – hogy így megnyilvánuljon sok szív érzése!”

Volt ott egy Anna nevű prófétaasszony is, Fánuel leánya, Áser törzséből. Már igen éltes korú volt. Hét évig élt férjével szüzessége után, aztán özvegyen maradt. Nyolcvannégy évet ért meg. Nem vált meg a templomtól: éjjel-nappal böjttel és imádsággal szolgált Istennek. Ebben az órában is odajött, dicsőítette az Istent és beszélt róla mindenkinek, aki csak várta Jeruzsálemben a megváltást. Miután így eleget tettek az Úr törvényének, visszatértek galileai városukba, Názáretbe. A gyermek ott növekedett és erősödött. Bölcsesség töltötte el és Istennek kedve telt benne.


Menekülés Egyiptomba

Eltávozásuk után az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában és így szólt hozzá:

„Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, menekülj Egyiptomba! Maradj ott mindaddig, míg nem szólok neked, mert Heródes keresi a gyermeket és meg akarja ölni.”

Erre felkelt, vette a gyermeket és anyját még az éjjel, és Egyiptomba távozott. Ott maradt Heródes haláláig. Így teljesedett be, amit a próféta szavával mondott az Úr:

„Egyiptomból hívtam az én fiamat.”

Amikor Heródes látta, hogy a bölcsek kijátszották, nagy haragra gerjedt. Elküldte embereit, és Betlehemben meg annak egész környékén megöletett minden fiúgyermeket kétévestől lefelé, bölcsektől megtudott időnek megfelelően.

Akkor beteljesedett, amit Jeremiás próféta megjövendölt: „Kiáltás hangzik Rámában, hangos sírás és jajgatás:
Rákel siratja fiait és vigasztalódni sehogy sem akar, mert nincsenek többé.”

Heródes halála után megjelent az Úr angyala Egyiptomban Józsefnek álmában. Így szólt hozzá:

„Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, menj Izrael földjére, mert meghaltak, akik a gyermek életére törtek.”

Erre felkelt, vette a gyermeket és anyját, Izrael földjére ment. Amikor azonban meghallotta, hogy Júdeában Árkelausz uralkodik atyja, Heródes után, félt odamenni.

Álmában újabb intést kapott.

Galilea vidékére költözött. Megérkezése után Názáret városában telepedett le. Így beteljesedett, amit a próféták jövendöltek: „Názáretinek fogják hívni.”

 

Fel