Szent István-napi ünnepség

 

Minden év augusztus 20-án, Szent István napján, a magyarság Szent István királyra és a keresztény magyar állam megalapítására emlékezik.

István király 970 körül született. 997-ben fejedelemmé választották, 1000 karácsonya körül pedig királlyá koronázták Esztergomban a II. Szilveszter pápa által küldött koronával. Uralkodása alatt a magyar törzsek szövetségébõl létrehozta a keresztény magyar államot. Õ szervezte meg a magyar keresztény egyházat is.

István király 1038-ban halt meg. 1083. augusztus 20-án avatták szentté, ezért lett augusztus 20. Szent István napja. 1083-tól kezdve magyarok tömegei zarándokoltak el minden évben ezen a napon az államalapító király székesfehérvári sírjához.

Szent István napja nemzeti ünnep lett, s az maradt egészen 1945-ig, míg a kommunisták be nem szüntették vallási és nemzeti tartalma miatt. Az új rendszer 1949. augusztus 20-ára idõzítette az új szocialista alkotmány létrehozását. 1950 és 1989 között ez a nap a népköztársaság ünnepe volt, és az „Alkotmány napjának”, „az új kenyér ünnepének” nevezték.

1990 óta augusztus 20-a ismét Szent István ünnepe Magyarországon. Budapesten a legfontosabb események a Bazilika körül zajlanak. Innen indul a Szent jobb-körmenet is: elöl István király jobb kezének ereklyéje, mögötte pedig keresztények és nem-keresztények ezrei.

A magyar koronázási jelvények

A magyar Szent Korona a felségjog legfontosabb és legrégebbi szimbóluma volt a monarchia idõszaka alatt, vagyis majdnem tíz évszázad során (egészen 1946-ig), míg napjainkban a magyar nemzet szimbóluma. 
A hagyomány szerint II. Szilveszter pápa 1000-ben vagy 1001-ben állítólag koronát küldött a fiatal Árpád-házi Vajk királynak, akit gyermekkorában István névre kereszteltek.

 A magyar Szent Korona két különbözõ részbõl áll, melyek különbözõ korból származnak és különbözõ stílusúak. Az alsó rész egy arany abroncs, amelyen háromszögletû és félkör alakú elemek helyezkednek el, VII. Dukas Mihály császár (1071-1078) korabeli (vagy kevéssel azelõtti) bizánci ötvöstárgy. 

 

Jogar XII. század vége

A jogar egy olyan szokatlan formájú bot, amelynek a hegyén három oroszlán profil metszetével díszített nagy hegyi kristály gömb van. A kristálygömb filigrános és granulációs megmunkálású arany foglalatba illeszkedik. A közepén a mágikus végtelen csomó motívuma látható, ami a középkorban talizmán hírében állt. Ugyanezen célból kis arany gömböcskék csüngenek a láncocskákon, bajt elhárító, halk csilingelõ hangot adva.

 

Országalma

Jóval késõbbi korból származik, bár szerepét a koronázási jelvények között tanúsítja egy országalma Szent István kezében azon a paláston amit a királyi pár a székesfehérvári Szûz Mária Templomnak ajándékozott. Ehhez hasonló glóbusz látható I. Imre (1196-1204) kezében, saját pecsétjén. Tetején az apostoli kettõs kereszt van, mely jelképet a magyar királyokkal hozták összefüggésbe, legalábbis III. Béla uralkodása óta. 

Ez az országalma azonban az Anjou korra vezethetõ vissza, mivel az Árpád-ház sávokkal átszelt négy részre osztott címerét és az Anjouk liliomait viseli. Az országalmát valószínûleg Róbert Károly részére készítették 1301-ben történt megkoronázása alkalmából, összevonva személyes címere elemeit egyéb, kifejezetten magyar és árpádházi elemekkel (kettõs kereszt és a sávok) azért, hogy látható módon is legitimizálják a magyar trónra lépését.

 

 

 

A királyi palást

A királyi palást hitelesen bizonyíthatóan immár majdnem 1000 éves. Eredetileg miseruha volt, amelyet Gizella királyné, Szent István felesége készíttetett és ajándékozott a Fehérvár-í Szûz Mária egyháznak 1031-ben. A paláston látható Szent István királyunk, Gizella királyné és Szent Imre herceg leghitelesebb arcképmása.

 

 

A kard

A kardnak mint a védelem jelképének szerepe az volt, hogy a koronázási szertartásokon a megkoronázott urlakodó a koronázási dombra föllovagolt és a négy égtáj irányába tett vágásokkal jelezte, hogy az országot minden irányból érõ támadással szemben megvédi. Az eredeti kard szintén elveszett, a mai a 16. században készült.

 

Fel